Kurt Vonnegut: Virágvasárnap

Maecenas Könyvkiadó, Budapest 2002

382 oldal

Ha Kurt Vonnegut nem ateista lenne, bizonyosan prédikátornak állt volna be valamelyik keresztény gyülekezethez.
Regényei ugyanis egytől-egyig meglehetősen nyíltan, és az évek előrehaladtával egyre didaktikusabban mondják ki a szerző humanista üzenetét: azért vagyunk itt e szánalmas sárgolyón, hogy kedvesek legyünk egymáshoz, függetlenül felebarátaink anyagi és társadalmi helyzetétől.
Kétségtelenül jézusi életszemlélet ez.

Nem véletlen tehát a címválasztás sem; a Virágvasárnap a Húsvét, vagyis a Krisztus kálváriájára és mennybemenetelére emlékező ünnepet előzi meg, benne a dicsőítés, a szenvedésekre való felkészülés és a megváltás ígérete sűrűsödik egybe.
Ugyanakkor a názáreti fiaskóra is emlékeztet - arra, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. És ez lényegében Vonnegutra is igaz.

Ma már megállapítható, hogy talán két évtizedes tündöklés, az irodalomtudományi establishment őszinte érdeklődése és elismerése után Vonnegut mára legfeljebb lábjegyzet lett - vagy ha ennyire nem is súlyos a helyzet -, csupán néhány bekezdésnyi helyet érdemel az amerikai irodalomtörténetekben, talán Az ötös számú vágóhíd kivételével, amely legmaradandóbb alkotásának bizonyult.

Pedig ennél sokkal többet érdemel, ám a „hanyatlás” első jeleit, azt a tendenciát, amely hosszú távon e viszonylagos mellőzöttséghez vezetett, épp a Virágvasárnapnak elkeresztelt „önéletrajzi jegyzetek”-ben fedezhetjük fel.

A Virágvasárnap hagyományos kategóriákba igencsak nehezen besorolható mű. Vonnegut maga blivitnek hívja, és valahol az önéletrajzi vázlat, a zsurnalizmus, a propaganda és az antiregény furcsa egyvelege.
Miközben ténylegesen végigköveti Vonnegut életét német bevándorló őseinek többé-kevésbé vázlatos ismertetésétől egészen a vonneguti életmű visszatekintő értékeléséig (ebben a könyvben található a korábbi könyvek híres osztályzása), a hangsúly mégis a humanista üzenet sulykolására helyeződik.

A „szeressük egymást gyerekek” alaptétel parafrázisai beszédek, cikkek és összekötő passzusok egész sorában jelennek meg, és mivel ezúttal látszólag hiányzik a fiktív kerettörténet, a kevésbé meggyőződéses Vonnegut-olvasó megrettenhet a stilárisan pusztán ironikus hangvétele és humora miatt vonnegutiként azonosítható jegyzetregény cselekménysivárságától.

Némi színesítésként ebben a műben található „A nagy űrbaszás” című novellisztikus szösszenet, valamint a „Jekyll és Hyde napjainkban” börleszkbe forduló operettje, melyek ha nem is remekművek, kétségtelenül felettébb szórakoztatóak, az előbbi pedig kifejezetten elgondolkodtató, mindenekelőtt a ki nem bontott, de egyértelmű társadalomféltő kritika okán.

Pedig nem kis teljesítmény az, ahogy a mester vezérmotívumok, ki- és beemelések, nyelvi játékok segítségével koherenciát teremt a változatos szövegek között.
A vendégszövegek ráadásul nem is mind saját alkotások - Vonnegut legalábbis ezt állítja róluk, noha nehéz elhinni, hogy ne igazított volna rajtuk egy keveset, sőt, akár az egészről is kiderülhet, hogy csupán kitaláció, és minden egyes fejezet minden egyes mondata és szava Vonnegut sajátja.

Az is különösnek tetszik, hogy jóllehet a Virágvasárnap előtt megjelent már a Börtöntöltelék, melyet akár új minőségnek is nevezhetünk az életműben, a jelen kötet témájában egyértelműen visszatér a Börleszk nagycsalád-elméletéhez, amit szerzőnk a magány - modern korunk legsúlyosabb betegségének - gyógyírjaként kezel.
A Virágvasárnap ekképp akár a Börleszk komplementer-szövegének is tekinthető; ugyanannak a témának kétféleképpeni bejárását követhetjük végig bennük. Hiányérzetet viszont legfeljebb a „tényleges” regény el nem olvasása eredményezhet.

Ha elfogadjuk, hogy Vonnegut írói példaképe, a nagy humorista és jeles humanista Mark Twain írásműveinek színvonala nem egységesen magas, mégis kitüntetett helyet biztosítanak neki az amerikai és az egyetemes irodalomtörténetben, úgy vélem, Vonnegut is megérdemli ugyanezt.
Nyilván nem minden kísérlete eredményeképpen született korszakos alkotás, ám minden írását, így a Virágvasárnapot is átjárja a szellemesség és a mély emberszeretet, és egy jó tollú írótól talán ennyi is elég.

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2007-04-14%2000:00:00/kurt-vonnegut-viragvasarnap
-------------------

"Jelen könyv egy amerikai zseni remekműve. Az elmúlt hat esztendőben iszonyú keményen dolgoztam e műalkotáson."

"Valójában nem gondolom úgy, hogy ez a könyv remekmű. Esetlennek találom. Meg nyersnek."

"Ha ön amerikai, meg kell engednie, hogy közösségében minden eszme szabadon keringhessen, nem csak az ön eszméi."

"...Wilson hitette el ezzel az országgal, hogy az ostobaság hazafiasság; hogy az ember legyen büszke, ha csak egy nyelvet ismer, és higgye, hogy minden egyéb kultúra alacsonyabb rendű és röhejes, gyalázat Istenre és a józan észre nézve egyaránt; hogy a művészek és a tanárok és általában az igyekvő emberek - csupa pojáca, ha az életben igazán számító problémákkal kerülnek szembe, és így tovább, tovább."

"A férfiakat annyira lefoglalta az anyagi sikerekért vívott küzdelem, hogy alig szenteltek figyelmet családjuknak. Csoda, hogy időt találtak gyermekeik nemzésére. Ám tegyük hozzá a férfiak védelmében: érzelmileg és lélektanilag motiváltak voltak, hogy fontosságra és értékekre tegyenek szert új környezetükben, s hogy sikeresek legyenek és bebizonyítsák, hogy értékes személyiségek. A siker mértéke főként a pénz volt. Aki gazdag, azt tisztelték."

"Akármit örököltél is apáidtól, ki is kell érdemelned, hogy valóban a tiéd legyen."

"Hanem aztán megtanultam, mennyire gyalázatos lehet az én vallásom, amikor Hirosimára ledobták az atombombát."

"Valójában egészen borzalmas rádöbbenni, hogy körülöttünk talán legtöbben annyira unalmasnak és lehangolónak találják a gépek szolgálatában eltöltött életüket, hogy még ha gyerekeik vannak, akkor se bánnák nagyon, ha az életet bármikor úgy eloltanák, mint a villanyt."

"A hazugságokat, amelyekkel bennünket etetnek az atomenergiáról, éppolyan ravaszul kimunkálták, mint Benvenuto Cellini a remekműveit. Fenemód jobban építették meg őket, mondhatom, mint magukat az atomerőműveket.
És mondom önöknek, hogy az ilyen hazugságok koholói mocskos kis majmok. Gyűlölöm őket. Lehet, hogy aranyosnak képzelik magukat. Nem aranyosak. Büdösek. Ha hagyjuk, mindent meg fognak ölni ezen a szépséges kék-zöld bolygón, a mi mai mondanivalónk cáfolásával - a gonosz, ostoba hazugságaikkal."

"Egy indianapolisi unokafivérem, aki középiskolai osztálytársam volt, nagyon vacakul boldogult a Michigani Egyetemen, miközben én vacakul boldogultam a Cornellen. Apja egyszer megkérdezte tőle, mi a gond, ő pedig szerintem csodálatra méltó választ adott:
- Hát nem tudod, apa? Ostoba vagyok."

"A nyelv egyszerűsége nem csak tisztességes, de talán egyenesen szent. A Biblia olyan mondattal kezdődik, ami jócskán belefér egy elevenebb tizennégy esztendősnek az íróképességébe: 'Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.1"

"Az írók legtöbbje vacakul beszél, ezért választ olyan hivatást, aminek a gyakorlása, ha kell, évekre az íróasztalhoz ragasztja, ahol azon töpreng, voltaképpen mit is akar kifejezni, és azt hogyan közölhetné a legkülönbül."

"A drezdai mészárlást sokan korrekt és egészen minimális bosszúnak tartják azért, ami a táborokban történt."

"A könyveimet országszerte kihajigálják az iskolai könyvtárakból - állítólagos obszcenitásuk miatt. Olvastam kisvárosi újságokhoz írt leveleket, amelyek Az ötös számú vágóhíd-at egy kalap alá veszik a Mély torok-kal meg a Hustler magazinnal. Hogy tudna valaki Az ötös számú vágóhíd-dal maszturbálni?

"Továbbá azt is el akarom mondani, hogy humorista többnyire a család legkisebb gyerekéből lesz."

"Algren kezet fogott Donosóval, de egy szót sem szólt hozzá, míg le nem értünk a földszintre. Vére eszébe jutott, mit is mondhatna egy chilei regényírónak.
- Kellemes lehet - mondta -, ha valaki ilyen hosszú és keskeny országból származik."

"Lehetséges, hogy sok regényíró skizofrén - legalább egy kicsikét? Hallucinálnak, látnak és hallanak olyasmit, amit egészséges ember nem érzékelne? Zavaros érzeteiket aranyra váltják az irodalmi piacon?"

"Azt mondom, ez a legemlékezetesebb, következésképpen a legtartósabb változat egy ismerős témára, és leplezetlenül kimondja, amit a többi változat csak sejtetett, amit a többi változat elkeseredett érzelgősséggel igyekezett leplezni: hogy sok életet, az őket élő emberek normái szerint, egyszerűen nem érdemes élni."

"A hajdani General Electric-féle népség iránti nem lanyhuló érdeklődésem oly mélyről jövő és megmagyarázhatatlan, hogy attól tartok,ez már nálam valamiféle örökletes tünet lehet. [...] ...a General Electric s a Szabad Vállalkozás Rendszere darwini alapon egész mást kívánt meg tőlünk: természetesen azt, hogy inkább vetélkedjünk."

"...a második világháború annyira rettenetes volt, hogy Adolf Hitler öngyilkos lett miatta. Gondoljanak bele: alighogy megszületett, máris időszerűnek látta, hogy végezzen magával."

"Azt hiszem, ez az egyik szép vonása a mi bolygónknak. Hogy olykor-olykor az ember segít a másik embernek."

"...a legtöbb ember nem tud olvasni, vagy legalábbis nem jelent neki élvezetet az olvasás.
Az olvasás olyan nehéz művelet, hogy az iskolában eltöltött idő java azzal telik, hogy ezt az egyet megtanuljuk. Ha ugyanannyi időt fordítottunk volna a műkorcsolyázás elsajátítására, ma már a hollywoodi jégrevük sztárjai lennénk, nem pedig könyvmolyok."

"És vajon nem buta dolog, hogy a mozi és a televízió korában így lelkendezzünk a könyvek láttán? A legkevésbé sem. Mert ha olvasási képességünket rácsatlakoztatjuk egy ilyen könyvtár lehetőségeire, mi leszünk a legszabadabb nők és férfiak és gyermekek.
És mert tudunk olvasni, nekünk nem kell arra várni, hogy valami médiamogul helyettünk eldöntse, miről gondolkodjunk és hogyan. Teletölthetjük a fejünket bármivel, ablaktól a zsiráfig, éjjel és nappal."

"A film tökéletes gyógyír azok számára, akik nem tudnak, vagy nem akarnak olvasni, és nincs fantáziájuk. Mivel nem tudnak képzelődni, színészeket és díszleteket kell mutatni nekik, persze a megfelelő aláfestő zenével, egyebekkel."

"Csak egyetlen gyógymód tartja életben a képzeletet: az olvasás.
Az olvasás erősíti a fantáziát, és arra készteti, hogy még erősebb legyen."

"Olyan tökéletesen tudatlan vagyok a szent dolgokat illetően, hogy számomra szent dolog a nyelv.
Az irodalom is szent dolog a számomra, ennyire keveset tudok a szent dolgokról."

"És még azt is gondolom, hogy az olvasás és az írás a meditáció legtartalmasabb formája. Még senki sem talált fel ennél is tartalmasabbat.
Ha a világtörténelem legérdekesebb elméinek műveit olvassuk, nem csak a saját elménkkel töprengünk, de az övékével is.
És ez számomra maga a csoda."

"Úgy kell élned, hogy mikor az utolsó ítélet napja eljön és ott állsz szemtől szembe Istennel, ezt mondhasd neki: Uram, én nagyon jó ember voltam, pedig nem is hittem Benned."

"Ez a világ nem siralomvölgy, ha körültekintéssel számba veszitek benne mindazt, ami valóban kiváló, és kihasználjátok ezeket, hogy mindenki boldog és elégedett legyen."

"Szókratész azt állította, hogy ha nem vizsgáljuk meg az életünket, akkor leélni sem érdemes."

"És elnézést kérek, ha bárkit megsértettem volna azáltal, hogy új vallás szükségességéről szónokoltam. Hajlandó vagyok a vallás szót a következő három másik szóval behelyettesíteni: őszinte erkölcsi rend. Kétségkívül szükségünk van rá. Egyszerűnek és logikusnak kell lennie, hogy mindenki megérthesse."

"Gonosz az, ami undort kelt. Jó az, ami örömmel tölt el, amitől felragyog a szemünk. E tekintetben tehát nem változna semmi. És vajon nem léphetnénk-e innen is tovább annak kinyilvánításával, hogy mindaz, ami megsebzi a bolygónkat: gonosz, és mindaz, ami begyógyítja és megőrzi: jó?"

"Bizonyosnak tűnik, hogy a jövő számos társadalmi konfliktust tartogat az önök számára. A gazdasági igazságosság követelése továbbra is napirenden marad. Akkor lesznek majd valóban ravasz vezetők, ha rájönnek, hogy az emberek nemi is annyira a több pénz miatt hangoskodnak, hanem hogy gyógyírt találjanak a magány ellen."

"A drezdai iszonyat rettenetesen sokba került. Előzőleg mindent aprólékosan elterveztek. Végül azonban a város felperzselésének semmi jelentősége nem volt. Az egész földgolyón csupán egyetlen személynek származott belőle haszna. Én vagyok az a személy. Megírtam ezt a könyvet, egy rakás pénzt hozott a konyhára, megteremtette a hírnevemet, amely olyan, amilyen!
Ha jól számolom, minden egyes halott emberen kerestem két vagy három dollárt. Ez aztán a jó bolt!"

"Átnéztem a Káma Szútra névmutatóját, vajon szerepel-e benne valamiképp az agglegénység, a cölibátus, esetleg a szex nélküli élvezet címszava. Mellesleg ez az ember legáltalánosabb szexuális élménye. Nem találtam ilyen értelmű fogalmat a könyvben, pedig szépen és könnyen lehetne illusztrálni: elég hozzá egy üres, hófehér oldal."

"...ami a maszturbálást illeti, szívesebben emlékszem vissza erre a kifejezésre úgy, ahogy Milos Forman, a filmrendező említette, igencsak jókedvűen.
- Tudod, miért szeretek maszturbálni? - kérdezte.
- Miért szeretsz maszturbálni, Milos?
- Mert utána nem kell beszélgetni - felelte."

"Az emberek nem a prédikáció kedvéért jönnek el a templomba, hanem hogy fényes nappal is Istenről álmodhassanak."

-------------

Aki szereti Vonnegut írásait, bizonyára már olvasta a Virágvasárnapot is - ha meg még nem olvasta volna, olvassa el.
Egy ateista prédikátor hitelveinek páratlan összefoglalása ez a könyv, olyan credo a szeretet világvallása (Vonnegut szavaival: őszinte erkölcsi rendje) mellett, hogy bizton állíthatjuk, a néhány éve elhunyt német-amerikai szerző halála után az emberiségért és a szeresd felebarátod elvének rettenthetetlen harcosaként folytatott küzdelmeiért az ateista mennyországba került.
Hihetetlen életigenlés, pozitív világszemlélet, a jóra való törekvés hatja át a könyv lapjait - s mindezt vonneguti gúnnyal és öngúnnyal meglocsolva.
A Virágvasárnapot olvasva kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy számos ateista erkölcsösebb lehet, mint oly sok, magát képmutató módon vallásosnak hirdető embertársunk.
Ahogy a szerző mondja: "Úgy kell élned, hogy mikor az utolsó ítélet napja eljön és ott állsz szemtől szembe Istennel, ezt mondhasd neki: Uram, én nagyon jó ember voltam, pedig nem is hittem Benned."
Ajánljuk a könyvet mindenkinek, hiszen - Vonnegut szavaival: "Ha a világtörténelem legérdekesebb elméinek műveit olvassuk, nem csak a saját elménkkel töprengünk, de az övékével is.
És ez számomra maga a csoda."